Mit jelent a „rendszabály”?
Az állambiztonsági iratokban a „rendszabály” a titkos technikai megfigyelés eszközét jelenti. Solti István összefoglalása szerint az állambiztonsági szolgálatok rendszabálynak minősítették azokat a technikai eszközöket, amelyek „folyamatosan vagy időszakosan biztosították a konspirált lehallgatást”, valamint „a fényképezést és a vizuális ellenőrzést”[1].
A három kód
Az 1970-es években, a 0017/1971. számú parancs időszakában három ilyen rendszabályt különböztettek meg[1]:
| Kód | Jelentés |
|---|---|
| 3/a | telefonlehallgatás |
| 3/e | szobalehallgatás |
| 3/r | rejtett fotó, optika, tv |
Az alkalmazás alapját a titkos operatív technikai rendszabályok alkalmazásáról szóló 0017/1971. számú belügyminiszteri parancs adta[1]. Ha egy iratban „3/a anyag” vagy „3/e jelentés” szerepel, az tehát nem hálózati személytől, hanem technikai lehallgatásból származó információra utal.
Ki engedélyezte?
Tény Az engedélyezés szintje a rendszabály súlyától függött. A szakirodalom szerint a 3/a alkalmazását nem kiemelt célszemélyek esetében a III/II. Csoportfőnökség osztályvezetői és a megyei rendőr-főkapitányságok állambiztonsági helyettesei engedélyezték, míg a 3/e és a 3/r rendszabálynál már csoportfőnöki, illetve főkapitányi szintű engedély kellett[1].
A technikai megfigyelést a BM III. Főcsoportfőnökség külön egységei végezték. Az 1972-es ügyrend szerint a III/4. („X” ellenőrzési) Osztály „az arra jogosult szervek igényei alapján operatív technikai rendszabályokkal” figyelt, az eszközöket pedig a III/V. (Operatív Technikai) Csoportfőnökség biztosította[2]. A szervezetről lásd: BM III. Főcsoportfőnökség.
Mi lett a lehallgatási anyagokkal?
Az 1984-es operatív nyilvántartási szabályzat szerint a dossziéba fel kellett venni „a „K” ellenőrzés és az operatív technikai rendszabályok útján keletkezett értéktelen anyagok megsemmisítéséről készített feljegyzést”[3]. Az ilyen anyagok egy részét tehát megsemmisítették.
Hogyan olvasd ma?
Értelmezés Egy lehallgatási jegyzőkönyv azt rögzíti, amit a megfigyelt személy vagy a környezete mondott, ahogy azt a lejegyző értette és leírta. Nem a megfigyelt saját nyilatkozata, és nem bizonyítja, hogy a beszélgetésben szereplő állítások igazak voltak. Az ÁBTL figyelmeztetése az iratok egészére érvényes: az állambiztonság „nagy előszeretettel élt a manipuláció eszközeivel”[4].
Értelmezés A lehallgatás a megfigyelt személy elleni eszköz volt. Ha egy iratban valakiről 3/a vagy 3/e anyag szerepel, az illető nagy valószínűséggel célszemély volt, nem együttműködő.
Források
- Szakirodalom Solti István: Szobalehallgatás és titkos kutatás az állambiztonsági szervek időszakában. Esettanulmány titkos operatív akciók végrehajtásáról és eredményeiről . Nemzetbiztonsági Szemle, 2023/3, 69–82. o. . Megtekintve: 2026. 10. 29..
- Levéltár A Belügyminisztérium III. Főcsoportfőnöksége ügyrendje (10-530/1972) . ÁBTL forrásközlés , 1972. 03. 15.. Megtekintve: 2026. 10. 29..
- Levéltár A belügyminiszter 3/1984. sz. parancsa a BM állambiztonsági szervek Operatív Nyilvántartási Szabályzata kiadásáról . ÁBTL forrásközlés , 1984. 02. 23.. Megtekintve: 2026. 10. 29..
- Levéltár Az ügynökakták nyilvánossága . Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára . Megtekintve: 2026. 10. 29..