III/III

Más néven, írásmódban: 3/3 · III/III-as · BM III/III. Csoportfőnökség · belsőreakció-elhárítás

Mi volt a III/III?

A „III/III” a Belügyminisztérium III. (állambiztonsági) Főcsoportfőnökségének harmadik csoportfőnöksége volt. Feladata a korabeli szóhasználattal a „belső reakció”, vagyis a rendszer belső ellenzékének tekintett személyek és csoportok elhárítása. A szervezeti rend 1962. augusztus 15-én jött létre, amikor a BM II. Főosztálya szovjet mintára III. Főcsoportfőnökséggé alakult, öt csoportfőnökséggel[1]. A III. Főcsoportfőnökség 1962 és 1990 között működött[2].

A III. Főcsoportfőnökség egységei

A Főcsoportfőnökség 1972. március 15-i ügyrendje szerint[3]:

Mellettük önálló osztályok is működtek, például a III/1. (vizsgálati) vagy a III/2. (figyelő és környezettanulmányozó) osztály[3]. A római és az arab szám nem ugyanaz: a III/1. egy önálló osztály, a III/I. pedig a hírszerző csoportfőnökség.

A III/III belső tagolása

A csoportfőnökség 1972. áprilisi ügyrendje szerint[4]:

• III/III-1. Osztály: az egyházak „vonalán” tevékenykedőnek tartott „ellenséges elemek” elhárítása;
• III/III-2. Osztály: az ifjúság körében végzett elhárítás;
• III/III-3. Osztály: az „F”-dossziés személyek, a volt politikai elítéltek és az „írásbeli izgatás” ügyei;
• III/III-4. Osztály: a kulturális terület;
• III/III-A és III/III-B Önálló Alosztály: a hazánkba érkező magas szintű (külföldi) párt- és állami vezetők operatív védelme, illetve az elemzés-értékelés.

A szervezet létszáma Ungváry Krisztián és Tabajdi Gábor szerint nagyjából 550–600 fő volt[5]. Az 1980-as évek osztályszerkezetének részleteit forrás hiányában itt nem közöljük.

A megszűnés: Dunagate

1990. január 5-én sajtótájékoztatón derült ki, hogy a III/III 1989 októbere után is megfigyelte az ellenzéki pártokat. Az ügy Dunagate néven vált ismertté. A belügyminiszter január 23-án lemondott[6]. Az állambiztonság helyébe lépő szolgálatok ideiglenes szabályozását az 1990. évi X. törvény és a 26/1990. (II. 14.) MT rendelet adta[7].

Gyakori félreértések

Értelmezés „III/III-as ügynök”: a köznyelvben gyakran minden besúgót így neveznek, pedig hálózati személyeket a többi csoportfőnökség is foglalkoztatott. A november 4-én közzétett mágnesszalag-adatok például a belső elhárítás mellett a kémelhárítás, a katonai elhárítás és a hírszerzés beszervezettjeit is tartalmazzák[8].

Tény A szervezeti jelzés nem bizonyít tevékenységet. Ha egy iraton III/III szerepel, abból kiderül, melyik szerv kezelte az ügyet. Abból viszont nem, hogy egy nyilvántartott személy ténylegesen mit tett. Az ÁBTL szerint a nyilvántartásba vétel „még nem jelenti, hogy tényleg dolgozott is számukra”[9].