K-lakás és T-lakás

Más néven, írásmódban: konspirált lakás · konspiratív lakás · találkozási lakás · titkos lakás · T-lakásgazda

Meghatározás

A BM III. Főcsoportfőnökség 1963-as konspirációs és biztonsági szabályzata „konspiratív és találkozási lakások”-ról, illetve „a „K” és „T” lakások” biztonságáról rendelkezik[1]. A szakirodalom szerint a K-lakások a BM tulajdonában, illetve kezelésében voltak[2]. A T-lakáshoz egy „T”-lakásgazda tartozott, akit az állambiztonság évente ellenőrzött[1]. Ezeken a helyeken találkoztak a tisztek a hálózati személyekkel[3].

A használat szabályai

Tény Az 1963-as szabályzat szigorú feltételekhez kötötte a lakások használatát[1]:

• A lakásokban csak „ellenőrzött, megbízható ügynökkel” lehetett találkozni, az illetékes alosztályvezető előzetes engedélyével.
• Egy lakást főszabályként legfeljebb 4–5 ügynök találkozóira használhattak.
• A „K” és „T” lakást főszabályként tilos volt más operatív szervnek kölcsönadni.
• A lakást használó ügynökök fedőnevét és „B” dossziészámát nyilvántartották.
• A lakásokat „évenként legalább egyszer” ellenőrizni kellett. A helyrehozhatatlanul dekonspirálódott lakásokat ki kellett vonni a használatból.
• A „T” lakásgazdát évente ellenőrizték, és az eredményt a „B” dossziéjában rögzítették.

Nyilvántartás

A lakásokat a hálózati nyilvántartás is kezelte. Az 1972-es nyilvántartási szabályzat a 6/b kartont a K- és T-lakások címnyilvántartására rendelte[4].

A lakások fedőneve

A lakások is kaphattak fedőnevet. Takács Tibor tanulmánya például egy „Tanya” fedőnevű K-lakás történetét dolgozza fel 1968 és 1980 között[5].

Hogyan olvasd ma?

Értelmezés A T-lakásgazda maga is az állambiztonság kapcsolatában állt, és a „B” dossziés nyilvántartás része volt[1]. Ez azonban nem jelenti, hogy jelentett volna. A szerepe a helyszín biztosítása volt. Egy lakáscím az iratokban ezért nem azonosítja a lakás mai vagy akkori összes lakóját.